Nos, első bejegyzésként álljon itt egy színházi élmény után született írás... ugyan semmi köze se a kerámiához, se a festészethez, de nekem tetszett :)
Gardrób - nyilvános főpróba, 2011 július 24. 19 óra, Zöld macska színpad
Történet a A kékszakállú herceg vára nyomán: egy férfi és sok nő és ami köztük történik. Hány férfi ez az egy, hány nő ez a sok, hányféleképpen történhet köztük bármi? Mit akar a nőtől a férfi, mit akar a férfitól a nő? Értik-e egymást? Hányféleképpen érthetik meg egymást, hányféleképpen érthetik egymást félre? Okulhat-e a többi nő történetéből Judit? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a darab.
*
Rendezte: Kiss Péter és Varga-Szemes László
Zene: Bencze László
Írta: Zelei Bori
Szereplők:
Andi – Hanczár Angéla
Balázs – Kiss Péter
Beatrix – Mató Ildikó
Cili – Zelei Bori
Csilla – Radvány Éva
Dalma – Ökrös Rita
Enikő – Héricz Erika
Judit – Erdei Ildikó
A Gardrób, azaz a Kékszakállú és asszonyainak története korántsem új, meglehetősen régi mese.
Ki is ez a Kékszakáll, ki is ez a Herceg? Asszonyfaló, kapcsolataiban mégis magányos, mindenkiben és mégis senkiben társat nem találó figura. Most mai ruhákba öltöztetve, modern díszletek és kellékek között, mai névvel és mondatokkal látjuk viszont Kiss Péter (Balázs) hiteles alakításában. Judit, az új feleség (Erdei Ildikó) eleinte boldognak és elégedettnek tűnik. Soha nincs veszekedés, minden szép és jó. Annyira szép és jó, hogy az már hihetetlen! Nem is hiszi el... Kételkedik, azaz betéved a gadróbba, ahol szembesülnie kell a múlttal, azaz korábbi asszonyok történeteivel. Menekülne, de mégis marad, mert kíváncsi a titkokra.
A darabban a történetek és az idősíkok váltakoznak, hol Enikő (Héricz Erika), hol Andi (Hanczár Angéla) hol Beatrix (Mató Ildikó) van színen. És persze Balázs.
Hol munkából hazatérő fáradt férj, hol a másik nőtől betoppanó kedves, hol társ, hol szerető, hol ellenség, hol gyermekét épp elhagyó apa. Különböző kis epizódokból rajzolódnak ki a történetek. Mégis: minden elmondott történet egy ponton közös, minden nőben van legalább egy közös vonás: kimondva vagy kimondatlanul, de mind az egyedüli, az első, kizárólagos és örök imádott nő akar lenni hercege életében. Ha e kívánság nem teljesül, jön a düh, a gonoszkodás. Cili (Zelei Bori) és Csilla (Radvány Éva) bosszút állnak. Dalma (Ökrös Rita) a gyermekével magára hagyott anya némán szenved. Nos, a herceg, azaz Balázs, ha kissé nehezére esik is, eleinte igyekszik megfelelni az elvárásoknak, azonban az ismétlődő hisztik kiborítják és minden kapcsolatból kimenekül.
Hibáznak-e a nők? Hibázik-e Balázs? Rengeteget! Judit tehát megmerítkezik a múlt történeteiben. A titkokat megismervén azonban változik: más szemmel néz imádott hercegére, más füllel hallgatja Balázs bókjait. Érdemes megtudni a titkokat? Talán igen, talán nem. Ha nem tudunk megküzdeni vele (azaz nem állunk készen rá) semmiképp! Úgy tűnik, Judit elég érett minderre, s okul. Bár a vég könnyes, keserédes, a színen nem maradnak sem győztesek, sem vesztesek, csak egy férfi és egy nő...
A színészek jók, sőt, hitelesek. Nekem legjobban Kiss Péter, Erdei Ildikó, Hanczár Angéla játéka tetszett. Héricz Erika Enikője is erős alakítás. Zelei Boriról kiderül, hogy nagy komédiás, ez meglepetés volt számomra. Az ikerpár Cilijét alakítja; hihetetlenül bolondos - nevetős és szarkasztikus egyszerre.
Az előadás mindvégig feszített, izgalmas és humoros jelenetekkel tarkított, az élmény bőven kárpótolja a nézőt a nem túl kényelmes nézőtér miatt.
